koppenhágai reggeli fény... csodálom, hogy vannak árnyékok; annyira felhős minden.
lassan megszokom, és a legkisebb fény láttán bennem is felragyognak a fényforrások szentjános bogarak módjára, elkezdenek lassan zizegni.
szépen csöndesen kezd bennem motoszkálni minden, mint amikor érzem, hogy valami hamarosan elkezdődik.. (csak kezdődne már el. ugye.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése