2013. március 28., csütörtök

Az agyam, mintha tele lenne takonnyal, ugy erzem magam. Mint egy hatalmas takonygolyo. Egy bazi nagy takonygolyo. Ez lesz a diliblog? Szetszorjam a vilagba az agymenesemet, csak hogy ne magamba fojtsam, es oruljek meg itt szepen csendben?
kiprobaljuk.
hatha mukodik.

nos. csutortok. 28/03/2013.
55 kilogramm. piros orr. gulu szemek. hanyinger. meg mindig sokat gondolok a Kristofra. (Megerdemli a nagybetut? Ezentul csak K.) D.-t, az agymanipulacios egyent, egyenkent betettem a kukaba lelkiismereti gondok miatt. Azt hiszem jobb lesz, ha eszembe sem jut.
Megoldas? Valaki mas? ..Ugyan. Kezd kisse gyerekes es buta lenni ez az egesz. Na meg persze 8 evvel ezelotti strategiat kovetek. Ideje frissiteni.
(8 ev?! te jo isten. vajon fejlodtem valamit? lassuk csak... ezennel fogadom, ha utamba kerulne N., a vilag legintelligensebb egyenekent fogok viselkedni. Mosolygok, es nem kepzelem azt, hogy eppen a fold melyere dongolom egy bazi nagy vaskalapaccsal... torolni kene a nevem alol ezt a blogot. de nem, mert felvallalom. fel en.)

hely: Hellerup, Koppenhaga
megis, mintha itt sem lennek. persze felig-meddig mar megfulladtam a takonyban, ami az arcuregeimben felgyulemlett az elmult heten, valoszinuleg ez okozhatta a drasztikus mennyisegu agysejt-pusztulast is. (RIP) tenyleg szornyen szanalmas, szoval mit lehet tenni?

ezentul max 2 sor, aztan mondjuk almale. Vagy az a nagyon finom vernarancsle... mmm.... igy talan eletben maradok egy atmulatni keszult ejszakan. daaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaanozni, jajj csak kezdhessem mar el a sulit! KONYVTAR. olvasnivalora szomjazik az agyam, ugy erzem, mintha a szinapszisaim atvezetnenek egy vegteleb hosszu sivatagon, es egyszeruen nem ernek el soha az oazist...

2013. február 19., kedd

koppenhágai reggeli fény... csodálom, hogy vannak árnyékok; annyira felhős minden.
lassan megszokom, és a legkisebb fény láttán bennem is felragyognak a fényforrások szentjános bogarak módjára, elkezdenek lassan zizegni.

szépen csöndesen kezd bennem motoszkálni minden, mint amikor érzem, hogy valami hamarosan elkezdődik.. (csak kezdődne már el. ugye.)

2013. február 17., vasárnap

Fényképezőgép híján....
KATT!
Sárga fény a mintás rizslámpából, csücsülök a fekete bőr kanapén, előttem a Jessen nagypapa fa utazóládája, rózsaszín ágytakaróm összegyömöszkölve, a chai lattem maradványa, egy üresen kongó pohár.
"...'cause I worship the ground you walk on, oh baby, don't you walk on me" énekli csodásan csodás hangján a csodás Etta James az egyik csodakedvenc számomat. Harsona pihen, kotta kinyitva, nárciszok az ablakkiugrásban (nemrég vettem a Faktában, s azóta szépen kinyílt) a dán szótár mellett. Zongora,-  bocsánat, pianino - , borbély szék, ami jelenleg számítógépezős szék-szolgálatban áll. Tiszta hamutálca. Mert kitisztítottam. Lábdobogás, néha zongora. Nem túl hangszigetelő falak. Hallani itt mindent. Partyt, sírásrívást, szexuális aktust, mindent.

töltök még egy kis chait...
 
PS: még mindig nincs munkám.